- Hát persze, hogy én téged! - válaszolta a barátja, Niall Horan a vonal másik végén, miközben a barátai és egyben munkatársai, szinte egyszerre forgatták meg a szemüket.
- Szeretlek Nyuszó, igen - Niall is köhécselni kezdett már kínjában, de sajnos más módja nem volt hogy kimutassa Scarlet felé táplált érzelmeit.
Scarlet Benson egyszerű angol lány, amint letette a telefont, sóhajtott egy drámait, és beleszippantott a levegőbe.
- Hát, kezdjünk neki a napnak - mondta csak úgy magának, majd csilingelő kacajjal nevetni kezdett. Megigazította a szatén ingjén a gallért, hogy makulátlanul álljon, végigsimított a lapos hasán, majd kicsit megdörzsölte az "Isten szeret,te is szeresd magad!" feliratú karikagyűrűjét, amit abból a szándékból hordott, hogy mindig észben tartsa, csak azzal bújik ágyba, aki majd ezt a gyűrűt eljegyzésire, majd esküvőire cseréli.
"Remélem, Niall lesz az" - gondolta, ahogy mindennap ez járt a fejében.
Felkelt a padról, majd egyenes útja vezetett a templomba, az egyetlen helyre, ahol csend van és számára viszonylag normális emberek járnak.
Isten háza a legszebb a világon. Gondolta imádkozik Niallért, hogy minden rendben menjen az esti koncerten, amire ő sajnos nem mehet el, hiszen tanulnia kell, és másnap amúgy is iskola van, ahová nem mehet nem kipihenten. Az nem lenne helyes.
Nos, Scarletet, hagyjuk is magára egy kicsit elmerülni Istenben és a kicsit furcsa személyiségében, és lépjünk át Niallre, aki éppen ötperces szüneten van, próbán, és most tette le a telefont.
- Nem unod még ezt? - kérdezte Harry Styles, Niall egyik bandatársa, a One Direction öt tagjából az egyik.
- Mire gondolsz? - Niall értetlenül kérdezett vissza.
- Csak arra, hogy két éve, hogy együtt vagyok és az egyetlen hely ahol megcsókolhatod az a takaró alatt van, már amikor befekszik melléd. Mind nagyon szeretjük Scarletet, csak úgy gondoljuk, kicsit furcsa, és őszintén szólva szerintünk rossz hatással van rád ez a nyámnyila viselkedése - sokatmondóan nézett a másij három fiúra, Louisra, Liamre, és Zaynre, akik nyeltek egyet, ki-ki bocsánatkérően mosolygott közülük, Louis még bólintani is mert egy halványat.
- Nos, azt majd én eldöntöm, hogy mi van rám rossz hatással és mi nem, szerintem amit Scarlet csinál, az teljesen egészséges, ha nem akar dolgokat én nem erőltetem rá, nem kérhetem tőle, hogy megtegye azt, amire nem érzi magát késznek - mondta egy kicsi megvetéssel és megbántottsággal a hangjában, majd kivonult az öltözőböl.
- Nem értem, miért nem fogja fel, hogy nem normális, hogy nem érezheti jól magát a barátnőjével, mert az még csak megcsókolni sem engedi őt. Olvastátok a rajongói leveleket ? Scarletet egyre többen utálják, sőt, szerintem őt már csak a Gyülekezet Directionerei szeretik... - folytatta Harry.
Csönd.
Aztán mindegyikük harsány nevetésben tört ki.
- Ez jó volt - törölgette a könnyét Zayn.
- Igen, de azért tarthatnád a szádat néha - mondta Liam komolykodva, de hiába, nem volt annyira jó színész, hogy leplezni tudja, hogy neki is tetszett.
Mindannyiukban benn fagyott a nevetés, mikor Niall visszatért, csak Harry nem bírta türtőztetni magát, így megpróbálta köhögésnek tettetni az egyre kitörő nevetést.
- Próba- vakkantotta oda nekik Niall, majd megint távozott.
- Szerintem megbántottad - mondta Louis - Most nem fog hozzádszólni.
- Minden csoda három napig tart - legyintett könnyedén Harry majd mind a négyen a színpad felé vették az irányt.
*
Másnap reggel Scarlet az iskolában megtudta, hogy benevezték őt a Londoni Városi Kémia versenyre aminek nagyon de igazán nagyon örült, hisz a kedvenc tantárgya a kémia volt, de tudta nagyon sokat kell rá készülnie ami lehetségses, hogy ronthatja Niallel való egyre bimbódzó szerelmét.
- Ugye nem baj, hogy nem lesz elég időnk egymásra? Csak két hónap van a versenyig, addig kell átvészelnünk ezt a szörnyű időszakot - mondta is neki, mire Niall bólogatott, de nem igazán értette, hiszen miért ne lehetne idejük egymásra egy kémia verseny miatt?
Aztán ahogy teltek a napok kapizsgálni kezdte.
Scar (ahogy ő hívta) komolyan gondolta ezt a versenyt, talán még komolyabban, mint kellett volna, mert ki se jött a kémia teremből, minden idejét ott töltötte, számolt, kísérletezett, még a terem kulcsát is megszerezte és lemásoltatta, hogy akármikor bemehessen gyakorolni.
Reggel felkelt és este ha tíz körül hazaért, a vegyszerektől bűzölögve, és ha néha néha, ideje is volt találkozni Niallel, semmi jelét nem mutatja, hogy bármilyen szinten is vonzódna a szerelméhez.
Niall pedig csak tűrt és tűrt. Egyik nap a belvárosban sétáltak és leültek egy padra.
- Gyere, ülj az ölembe - mosolygott Scarletre, aki félénken ugyan, de megtette. Niall megpróbált végigsimítani a lány lábán (nem a combján, csak a vádliján) mire Scar lenézően tekintett rá, amit ugyan a fiú megszokott már, viszont volt egy apró észrevétele, ami nem zavarta csupán furcsállva állt a dologzhoz.
Megköszörülte a torkát.
- Scar...hány éves is vagy?
- 17, miért nem tudtad? - nevetett a lány.
- Csak azért, mert meg szeretném kérdezni, hogy te még sosem próbáltad leborotválni a lábad?
- Mégis minek? - húzta fel a lány a szemöldökét.
- Általában a lányok szokták ezt. Ne érts félre, nem zavar, sőt, örülök, hogy megőrzöd a természetes önmagad, csak egy egyszerű kérdés volt.
- Niall, Niall - rázta Scarlet a fejét - Isten nem akarja hogy leborotválja a lábam. Azért teremtette oda a szőrt, hogy ott maradjon. A te lábad is szőrös nem?
Kacani kezdett és Niall vele nevetett már amennyire tudott. Nem is tudta elképzelni, hogy mondja el az igazi gondolatait. Szerette a lányt. Tényleg nagyon szerette és nem akarta megbántani.
- Most mennem kell, már fél tíz, és holnap hétre a suliban kell lennem - nézett az órájára Scarlet és kiugrott Niall öléből.
- De hisz csak fél órája, hogy találkoztunk - mondta a fiú könyörögve.
- Sajnálom Nyuszó. De megmondtam, ezt a két hónapot ki kell bírnunk. Szia - majd ellibbent.
Niall sokáig nézett utána, sóhajtott egyet. Nem tudott semmire se gondolni,
csak arra, hogy mennyire utálja azt a szót, hogy Nyuszó.
